k.amery

Az arc elvesztéseThaiföldön

Amikor Isaanban egyszer egy falusi ünnepségen részt vettem, az első pillanatban azt hittem, hogy a fél thaiföldi hadsereg is megjelent. Nem csak vidámságra érkező katonák, rendőrök jelentek meg egyenruhában, hanem szinte a fél falu. Az még hagyján, hogy a falu polgármestere kirittyentette magát, de valamennyi hivatalnok, tanár, postás, mozdonyvezető, buszsofőr, jegyellenőr és még sorolhatnám ki meg micsoda a környékről szalutába vágta magát. Nem véletlenül. A merev és hierarchikus thaiföldi rendszerben nem csak a legfelsőbb csúcsokon, hanem a társadalom minden rétegében mindenkinek megvan a neki kiosztott helye és szerepe. A rangsorok sok mindentől függnek, életkortól, bölcsességtől, rangtól, munkától, farang, nem farang és főleg a pénztárca vastagságtól. A helyezés mindig rugalmatlan, aki magasabb polcon áll szívesen dicsekszik vele. A hivatalnok az egyenruhájában feszítve jelzi, nézzétek, én vagyok Mr Valaki, a feleségem meg Mrs Respektné. A státusz többé-kevésbé a tisztelet megnövekedését, illetve elvesztését jelenti. Egy magasabb polcot természetesen senki sem akar elveszíteni. Adja isten, akármilyen formában lejjebb csúszik, nem csak a rangját veszti el, hanem az arcát is. Ennél nagyobb szégyen Thaiföldön nincs

Egy hivatalnoknak mindig nagyobb a tekintélye mint egy farmernak. Arcoskodva, a szemünkben kérkedően, mutogatják a világnak pénzüket, fél kilós aranynyakláncukat, jólétüket. (Itt szeretném megjegyezni, akkor is ha az aranyláncok csak kölcsönben vannak.)

Egy pattayai gogos lánynak, aki szorgalmasan küldi szüleinek a megdolgozott keresetét, hamarosan nagy tekintélye lesz a faluban. Ellenkező esetben, ha a pénzét elmúlatja és csak magara költi, (gyakran) mindörökre elveszti az arcát. Az arc elvesztése sokszor évtizedekig érvényes. Nem véletlen, hogy az emiatt történő, igen gyakori, gyilkosságok gyakran hónapokkal, évekkel később történnek.

Sok farang még csak nem is sejti, hogy naponta talán többször is viselkedésével hozzájárul ahhoz, hogy egy thaiföldi elveszíti az arcát. Ez sokkal könnyebben megtörténhet mint gondolnánk. Egy thaiföldi nagyon érzékenyen viseli el a tanácsadást, a kritikát pedig pláne nem. Szerény véleményem szerint ez a thaiföldi gazdaság fejlődésképtelenségének a legnagyobb oka. Amikor én még nyomdásztanuló voltam észrevettem, hogy munkánkhoz egy színmintakönyv nagy segítség lehetne. Ötletemet előadtam a csoportvezetőnknek, ő felkarolta és megemlítette az osztályvezetőnek. Rövidesen összeült az igazgatói kupaktanács, amely újítási kérelmemet megtárgyalta és engedélyezte. Így született meg Magyarország legelső színminta füzete. Egy ilyen egyenes és direkt folyamat a thaiföldi munkahelyen, de az élet bármelyik más, -hangsúlyozva még egyszer, bármelyik más - területén is, egyszerűen lehetetlen. A szigorúan hierarchikus thai társadalomban egy új, jobb ötlet, újítás a felettesek arcának elvesztéséhez vezet. Miért? Mert egy alacsonyabb „rangon“ álló dolgozó ezzel megkérdőjelezi felettese szellemi színvonalát. Mért nem a főnök fejében született meg ez a praktikus újítás?

Egy thaiföldi képtelen tanácsokat elfogadni, mert ő anélkül is mindent jobban tud. Ha meg nem tud, akkor azt nem kell senkinek sem tudni. Ilyenkor csak egyetlen megoldás van, thaiföldi felettesünket, kollégánkat, barátunkat, ja, bizony, mosolygó élettársunkat udvariasan megkérdezni, hogy mit is szólna ahhoz, ha ezt így meg úgy csináljuk. Óvatosan rávezetni, mintha ő találta volna ki az egészet.

Thaiföld leggazdagabb és legnagyobb bankjai, üzemei, farmjai és még sorolhatnám, jelentős része az erre gyakran fittyet hányó, tanácsot megfogadó kínai, vagy kínai származású kézben van. Véletlen? Hasonlóan, sőt gyakran agresszívan reagálnak a thaiok a legkisebb kritikára és az ezzel járó arcelvesztésre is. Ilyenkor nem mindig tanácsos a társaságukban maradni.

A hierarchikus és státustudatos thaiföldi kultúrában a másik iránti tisztelet nagyon fontos és elengedhetetlen. Nem a legjobb ötlet a másik becsületét, arcát melldöngetésünkkel megsérteni. Egy meggondolatlan mozdulat, szó, arckifejezés, és bekövetkezik amit a thaiok "sia naa" -nak neveznek, az „elpusztult arc“. A thai kultúra szereti elkerülni a konfliktusokat, de egy vita, egy félreértés, egy lebecsmérlő megjegyzés, fölényeskedő kioktatás, egy ki nem fizetett számla nagyon problémás lehet. Legyünk vele tisztában, egy tuk-tukos nem azért veszi elő a bugylibicskáját, mert az utasa kevesebbet fizetett az előre kialkudott összegnél. Nem a 30 bath hiánya miatt fogja elvágni az utasa torkát, hanem azért mert miatta elvesztette az arcát. Legyünk vele tisztában, hogy az arc elvesztésé miatt történnek a leggyakrabban gyilkosságok Thaiföldön.

A thai viselkedés legfontosabb oszlopa a buddhista életfilozófia. Ne gondolj rosszra, ne mondj rosszat, ne csinálj rosszat. Kerüld a problémát, legyél udvarias, élvezd a pillanat szépségét.

Egy az étteremben hangosan reklamáló, mindent szidó turista hamar elveszíti az arcát. De a vele szemben álló és érintett pincérlány is. Nem mindig tanácsos a közelében maradni.

Apropó étterem. Feltűnt már valakinek, hogy Thaiföldön soha sem kérdik meg, hogy ízlett a kiszolgált thai curry és a többi vacsora?

A thaiok figyelme kitér a környezetében levő személyek arcának megőrzésére is. Egy thai utcai büfében egy idősebb farang éppen azzal dicsekedett, hogy neki még a csillogó fogsora eredeti és azokkal mindent elrághat. Miután olyan mohón esett a levesnek, hogy kipottyant a tányérjába a fogsora, senkinek még egy arcizma sem rezdült meg. Egyedül a kiszolgáló kislány adott neki csöndes mosollyal egy papírtörölközőt.

Hogy a példába még mélyebben belemenjek, ha pl. valaki hibátlan fogsorával hetvenkedik az szép és jó. Ha kiderül a turpisság, mert mindenki már több száz méterről látja, hogy plasztik ingadozik a kereplőben, akkor nevetségessé teszi magát. Hogy az öregember az arcát ne veszítse el, a thaiok úgy tesznek, mintha a műfogsort nem is vennék észre. Eszükbe sem jutna a turpisságot leleplezni. Nem mindig egyszerű ezt a filozófiát helyesen értelmezni. Később még erre visszatérek.

A mások arcának megőrzése sokszor bizarr helyzeteket teremthet. Egy farang sérelme egy korrupt rendőr ellen a felettesénél nem biztos, hogy eredményre vezet. Neki a rendőrőrs és beosztottja arcának a megőrzése lényegesen fontosabb mint egy turista panaszának a megvizsgálása. Én mindenkit, ezen okok miatt (is), sürgősen lebeszélnék egy thaiföldi rendőr elleni panasz tételéről.

További posztok itt találhatók:https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.